Történelmünk
Közigazgatási területünk keleti része a Közép Mezőföld kistájhoz, nyugati része a Sárvíz Völgye kistájhoz tartozik.
Éghajlatát tekintve mérsékelten meleg, száraz vidék a község területe.
Határterületeinket a Nádor (Sárvíz) csatorna és a Lóki-víz érinti. Szikes tavaink napjainkban már náddal benőtt lápos területek, kivéve a Sós-tó (természetvédelmi terület).
A XIX. századi és a XX. század eleji lecsapolások növelték a szántóföldi kultúrterületeket.
Kisebb foltokban élnek szikes növénycsoportok. Az erdőtelepítés 1929-től 1972-ig tartott. Meghatározó faféleségek az akác és a tölgy. Állatvilágát színesíti az 59 itt fészkelő madárfaj. Az erdő vadászati és peremtérségében fácánok, nyulak, őzek, szarvasok élnek. A vadak gondozása szakszerű. Legfőbb talajtípusa a vályogtalaj, a réti öntések talaja gyenge minőségű.
Sárvíz völgye az i.e. IV. évezredtől emberlakta hely. Kelták, majd a rómaiak itt lakásának emléke kialakult kultúráról beszél. Régészeti tárgyak ebben megerősítenek bennünket. A Templom dombnak nevezett halom római kori katonai jelződomb volt. A rómaiakat követte a barbárok századai, vidékünkön egymást váltották. Új nomád nagyhatalom a Kárpát-medencében az „Avar ország”. Egyik fejedelmük a Sárvíz-völgyet választotta szálláshelyéül. Az avarok ittlétének a Frank Birodalom adta meg a kegyelemdöfést.
A X. században megtelepedett magyarság élete és sorsa összefonódott a megjelenő besenyőséggel. Az Árpád korban Szentágota templomos hely, a térség meghatározó települése. Az óvoda építésénél feltárt temető vegyes lakosságra utal. Fejér megyei besenyők Nagy Lajos királyunktól nemességet kaptak.
1334-ben latin nyelven bukkan fel Sancta Agatha falu. 1344-ben magyar nyelven Szentágota változatban jelzik. A Sárvíz szabályozásához kötődően kapta 1898. IV. tc. 2. ill. 3. §-a alapján a „Sár” előnevet.
1347-ben Szentágotai János Fejér vármegye egyik szolgabírája.
A török időkben a simontornyai Szandzsák bég birtokolja Szentágotát. Az itt megmaradt, meghúzódó néhány család a bég adófizetője. A török idők után Szentágotát a király Gorup Ferenc győri nagyprépostnak ajándékozza. Gorup Ferenc továbbadja ajándékként a jezsuitáknak. Igyekeztek birtokukat fellendíteni, munkaerőt telepíteni. 1690. után jöttek a telepesek (19 család). A török korból itt maradt családokkal együtt grationalista (szabadabbak, mint a jobbágyok) jogálláshoz tartoztak az uradalomban. Első földjuttatásuk éve 1774.
Hiemer Sebestyén a jezsuiták nagybérlője a romtemplom helyén kápolnát építtet. 1753-ban Petresits Lőrinc abai missziós jezsuita páter templommá bővítteti a rend kegyúri jogállása alapján. A szerzetesrend feloszlatása után a birtok Katolikus Vallási és Tanulmányi Alap néven működött tovább. A Tanulmányi Alap nagybérlői: Polimberger József, Ullmann testvérek, Csalai Kégl György (Szent György Kórház mecénása), Leopold Lajos és Leopold Gusztáv. 1920-tól 1945-ig a földosztásig kis és közepes bérlők gazdálkodnak a birtokon. A grationalisták a szabadságharc leverése után 1858. augusztus 28-i megegyezéssel örökös földmegváltással paraszti birtokosok lettek. A kis és nagyközséggé szerveződés dátumai: 1872., majd 1888. és 1922. (ekkor kap önálló vezetőjegyzői státuszt községünk). Az 1870-es évekig jegyzői funkciót a helyi tanítók töltöttek be.
Az 1930-as években villanyhálózat épült ki, telefonösszeköttetést kapott falunk, bekötő makadámút épült, ivóvíz ellátásra fúrt kutak létesültek.
Vasútforgalom 1896-tól érinti a községünket, 1940-től működött posta helyben.
1788-tól 1940-ig a Sárszentágotai Római Katolikus közösség Sárkeresztúr filiája, majd önálló lelkészség, később plébánia. A második világháborúban megrongálódott temploma 1962-ben épült újjá. A templom védőszentje ezer év óta Szent Ágota, a mellbetegek védőszentje.
Rendszeres folyamatos iskolai oktatás 1810-től van. 1975-től állandó az óvodai nevelés. 1940-től működik Kultúrházunk.
Labdarúgó sportkörünk az 1936. május 1-i hivatalos bejegyzése óta folyamatosan működik.
1945-től a földosztással paraszti gazdaságok létesültek. 1959-ben megalakult a Március 15. Mgtsz, 38 naptári év után megszűnt.
Szolgáltatásokat minden időszakban szakképzett iparosok, kereskedők látták el.
Emlékművek: I. és II. világháborús hősi emlékmű (Kallós Ede szobrászművész alkotása), 1848-49-es emlékoszlop, Szent Ágota emlékoszlop.
Sárszentágotáról megjelent monográfiák: I. Sárszentágota múltjából (1994.)
II. Sárszentágota a XX. században (1998.)